Ernyők // Umbrellas

KépKép

Rózsakertészeknek nevezik őket; az utazó nem érti, miért. Az esős évszak közeledtével megjelennek a közparkokban, feltúrják az avart és letapossák a betakart virágágyásokat. Folyton riadt tekintettel kémlelnek fölfelé. Később, amikor egy forgalmas csomóponton újra látja őket, már nem ugyanazok, de gyanítja, hogy degeszre tömött zsákjuk mélyén még drót, foltkészlet és csípőfogó lapul. Az utazó nem hord ernyőt: ha esik, őket keresi meg. Fizet, de a szemükbe nem néz soha. Bűntudata csak akkor enyhül, amikor a kifordult, megtépázott és dohos ernyőt, az ernyőt, amely valójában sohasem volt az övé, a bokrok ágaira ejtve sorsára hagyja.

As the rainy season is approaching, weird people appear in the public parks. Rosarians, they are often called; the traveller doesn’t understand why. They mess up fallen leaves and trample down mulched flower beds. Every now and then they glance up at the sky. When he sees them again in a busy junction, they are not the same anymore. Their bags look heavy and full of stuff,  there must be wires and patches and pliers inside, he suspects. When it’s raining it is them, the traveller starts looking for. He pays, but never looks them in the eye. He feels somewhat guilty, but when the umbrella gets torn and stinky and it’s already turned inside out, he drops it among the bushes and feels relieved.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s